Állatok minden fajtája

Tigris

A tigris (Panthera tigris) a ragadozók rendjébe és a macskafélék családjába tartozó faj. Valamennyi alfaja veszélyeztetett.

A latin tigris, illetve ennek görög tigrisz előzménye révén az óperzsa tighri (nyíl) szóra, a tigra (hegyes) származékára vezethető vissza.

Élőhelye igen változatos, a trópusi esőerdőkben, a száraz erdőkben, a mangrove-mocsarakban és a magas füvű területeken egyaránt megtalálható. A legtöbb tigris erdőkben, illetve füves területeken lakik, amihez bundájuk mintázata is alkalmazkodott. Bár első látásra kirívónak tűnik a fekete csíkozás narancssárga alapon, de a száraz, narancssárgás árnyalatú fűben nagyon jól el tud rejtőzködni.

Alfajok

A tigrisnek kilenc alfaját írták le, melyek közül három kihalt.

• szibériai tigris vagy amur tigris (Panthera tigris altaica)
• dél-kínai tigris (Panthera tigris amoyensis)
• bali tigris (Panthera tigris balica) – kihalt az 1940-es években
• indokínai tigris (Panthera tigris corbetti)
• maláj tigris (Panthera tigris jacksoni)
• jávai tigris (Panthera tigris sondaica) – kihalt az 1980-as években
• szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae)
• bengáli tigris vagy királytigris (Panthera tigris tigris)
• kaszpi tigris (Panthera tigris virgata) – kihalt az 1970-es években, 2009-től azonosnak tekintik a szibériai tigrissel

Életmódja

A tigrisek magányos állatok, hosszabb ideig csak a nőstény és utódai élnek együtt. Bár egész nap aktívak lehetnek, főleg alkonyat után és éjszaka vadásznak. A legtöbb macskafélétől eltérően a tigris szereti a vizet, jól és kitartóan tud úszni. A nagymacskák közül csak a jaguár, halászmacska és a tigris számítanak jó úszónak, a tigriseket gyakran látni, amint tavakban és folyókban úsznak.

Visszahúzható karmainak és erős lábainak segítségével kiválóan mászik fára, és hatalmas, akár 8-10 méteres ugrásokra is képes. A hímek és a nőstények egyaránt saját territóriumot birtokolnak, a hímeké többszöröse lehet a nőstényekének, és egy hím területe több nőstényét is átfedheti. Területük határát állandóan jelölik a jellegzetes tereptárgyakra spriccelt vizeletükkel, valamint karmolásnyomokkal. Nincs természetes ellenségük, egyedül az ember jelent számukra veszélyt, míg a kölyköket kifejlett fajtársaik ölhetik meg.

A tigris fő táplálékát a nagytestű patások képezik, szarvasok, antilopok, vaddisznók, bivalyok, de akár a fiatal elefántot vagy orrszarvút, sőt alkalmanként medvéket, leopárdokat és krokodilokat is zsákmányolhatnak. Emellett azonban a kis testű fajok, mint például madarak, rágcsálók, békák és halak számára is veszélyt jelent, de a dögöt sem veti meg. Általában nem eszik minden nap, egy-egy sikeres vadászat után azonban egyszerre akár 40 kg húst is elfogyaszt. A kisebb zsákmányállatokat a tarkóra mért harapással öli meg, míg a nagyobb testű prédának a torkát harapja át, így fojtva meg áldozatát. Átlagosan 10-20 vadászatából mindössze egyszer jár sikerrel.

Nem nevezhető tipikus éjszakai vadásznak, nappal is gyakorta kóborol, territóriuma határait újra kijelölve. Naponta 35–40 km-t is megtesz, vizeletével, végbélmirigyének váladékával sokáig fennmaradó szagjeleket hagy maga után. Vadászata során a már kijárt ösvényeken settenkedik nesztelenül, lesve a préda felbukkanását. Vadat észlelve odalopakodik a közelébe, mindig figyelve, hogy a szél szembefújjon, így az elejteni kívánt áldozat nem érezheti meg a közelgő tigrist, majd pár hatalmas ugrás után megragadja azt. A veszélyes önvédelmi fegyverrel, aganccsal, szarvval rendelkező állatoknak a torkát ragadja meg, a vaddisznóra egyszerűen, macskamódra ráveti magát. Főleg nagyobb patás állatokat zsákmányol, de Szibériában ínséges időkben, vagy ha a rágcsálók nagyon elszaporodnak, egerészésre is adja néha a fejét. Kerüli az emberlakta vidékeket, de India sűrűn lakott folyópartjain emberevő példányok is kialakulhatnak. Ezek főleg beteg vagy idős tigrisek, amelyek felfedezik, hogy az embert könnyebb elejteni, mint a dzsungel vadjait. Az elejtett zsákmányt sosem kezdi ott helyben elfogyasztani, azt mindig elhurcolja valami védett bozótba. Egyszerre 35-40 kg húst is képes megenni. Ha jóllakott, a maradékot elrejti, fűvel, ágakkal befedi. Az így elrejtett zsákmányához később visszatér, még akkor is, ha az már oszlásnak indult. Kitűnően úszik, képes a víz alá is lebukni halászat közben. Ha melege van, szívesen hűsöl a vízben órákon át.

Szaporodása

A tigriseknek nincs kitüntetett szaporodási időszakuk, bár az északabbi területeken élők többnyire csak télen párzanak, így tavasszal jönnek világra az utódaik. A nőstények mindössze 3-6 napig ivarzanak, ezt átlagosan 103 napos vemhesség követi, melynek végén 1-2, de általában 2-3 kölyök látja meg a napvilágot. Születéskor súlyuk 780-1600 gramm, szemük csak a második héten nyílik ki. A kölykök 3 hónapos korukig szopnak, szilárd táplálékot már a második hónaptól kezdve fogyasztanak, de csak másfél éves korukban válnak önállóvá. A nőstény egyedül neveli utódait, akik féléves koruktól követik anyjukat a vadászatok során is, azonban általában 2-3 éves koruk között hagyják el végleg a szülőterületüket. Az ivarérettségüket 3-4 éves korukban érik el. Várható élettartamuk a szabad természetben ritkán haladja meg a 10 évet, fogságban azonban 20 évnél is tovább élhetnek.

Természetvédelmi helyzete

Habár egy évszázaddal ezelőtt még mintegy 100 000 tigris élt szerte Ázsiában, mára a szabad természetben élő állományukat legföljebb 7 000 példányra becsülik, korábbi elterjedési területének pedig már csak 7%-án fordul elő. Kilenc alfajából három már ki is halt: a bali tigris (Panthera tigris balica) az 1940-es években, a kaszpi tigris (Panthera tigris virgata) az 1970-es években, a jávai tigris (Panthera tigris sondaica) pedig az 1980-as években tűnt el végleg a Földről.

Hat élő alfajából három kritikusan veszélyeztetett: a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) állományát 437-506, a szumátrai tigrisét (Panthera tigris sumatrae) 400-500 egyedre, míg a dél-kínai tigrisből (Panthera tigris amoyensis) ma már mindössze 20-30 egyed élhet. Másik két alfaj helyzete sem sokkal jobb: a bengáli tigris (Panthera tigris tigris) állománya 1300-4735 egyedből állhat, az indokínai tigrisből (Panthera tigris corbetti) pedig 1180-1790 egyed élhet. A maláj tigris (Panthera tigris jacksoni) egyedszáma egyelőre ismeretlen.

A tigris fennmaradását elsősorban az orvvadászat és az élőhelyek tönkretétele veszélyezteti. Az ember terjeszkedése számtalan élőhelyén elválasztotta egymástól az egyedeket, így a már amúgy is kis létszámú populáció tagjai gyakran saját közeli rokonaik közül választhatnak párt. Genetikai állományuk egyre romlik, egyre kevesebben nemzőképesek. A tradicionális keleti gyógyászatban több mint 3 000 éve használják a tigris különféle testrészeit: csontjait, szőrét, belső szerveit. Egyes területeken kíméletlenül üldözik őket, mivel veszélyt jelentenek a háziállatokra is, valamint néhány egyed emberevővé válik. Mivel a tigris élőhelyének csúcsragadozója, így meghatározó szerepe van a teljes életközösség fennmaradásában.

Tigrisek az állatkertekben

Mint veszélyeztetett faj, természetvédelmi szempontból fontos a tigrisek állatkerti tartása és tenyésztése. Az állatkerti látogatók részéről nagy népszerűségnek örvend a tigris, így az elmúlt években világszerte eredményes kampányokat folytattak a tigrisek megmentéséért, melyek révén a vadon élő tigrisek védelmének segítésére adományokat gyűjtöttek az állatkertek. Az állatkerti tigriseknek jelentős része még ma sem alfajtiszta egyed, mivel évtizedekkel ezelőtt megőrzésükre még nem szenteltek figyelmet. Az európai állatkertek a szibériai tigris és a szumátrai tigris fennmaradásáért összehangolt tenyészprogram keretében küzdenek. Magyarországon is gyakori állatkerti állatnak számít. Szibériai tigriseket Budapesten, Debrecenben , Nyíregyházán, Szegeden és Veszprémben tartanak. Ezenkívül élnek tigrisek Győrött, Kecskeméten és Miskolcon is. Nyíregyházán fehér tigriseket is bemutatnak.

szibériai tigris

A szibériai tigris (Panthera tigris altaica) a tigris egyik alfaja.

Megjelenése

A legnagyobb méretű tigris alfaj, és egyben nagymacska. Testhossza 2,4-3,3 méter, testtömege 150-300 kilogramm.

Világosabb sárga, és vastagabb a bundája, mint a trópusi alfajoknak.

Elterjedése

Azon a területen él, ahonnan a feltételezések szerint az összes tigris származik.

Az 1200-as évek elején gyakori állat volt Kína északkeleti részén, Koreában, Mongólia északkeleti részén és Délkelet-Szibériában. Jelenleg csak egy igen kicsi populációja él vadon Szibéria távol-keleti területein, az Amur vidékén és Usszuri-földön valamint Északkelet-Kínában.

Életmódja

Magányosan él a territóriumán belül. Általában kitérnek egymás elől, ritka az ellenségeskedés.

Szaporodása

A kölykeit nevelő anya messze elkerüli a hímeket, mert azok megölhetik a kicsinyeket. Bár több kölyke is születik, többnyire csak 2 marad életben, egy hím és egy nőstény, feltehetően a versengés miatt, amely főleg az azonos nemű testvérek között kifejezett. Ők egy ideig az anyjuktól való elválás után is együtt maradhatnak.

Természetvédelmi helyzet

A faj egyedszámának mélypontja az 1930-as években volt, akkor alig több mint 50 egyede élhetett vadon. A védelemnek köszönhetően száma lassan nőni kezdett, az 1980-as évekre elérte a 200-at és az 1996-os állománybecslésnél az orosz populációt, amely a legerősebb, 430 egyedre becsülték. Vadon mindössze 400-500 egyede él, és a szigorú védelem ellenére az orvvadászat még most is veszélyezteti a létét. Az állatkertekben jóval gyakoribb, ugyanis köszönhetően a trópusi tigriseknél olcsóbb tartásának (nincs melegház-igénye), az állatkertek többnyire ezt az alfajt választották.

Magyarországon is a leggyakoribb állatkerti tigrisalfaj, nálunk öt állatkertben tartják:

• Fővárosi Állat- és Növénykert: egy tenyészpár látható
• Nagyerdei Kultúrpark, Debrecen: egy tenyészpár látható
• Nyíregyházi Állatpark: az Állatparkban egy, már itt született nőstény él
• Veszprémi Állatkert: egy fiatal hím és két fiatal nőstény él az Állatkertben
• Szegedi Vadaspark: a Vadaspark ebből az alfajból két fiatal hímet tart

Dél-kínai tigris

A dél-kínai tigris (Panthera tigris amoyensis) a tigris egyik alfaja.

Megjelenése

A hím 2.6 méteres, A nőstény 2.3 méteres.

Táplálkozása

A dél-kínai tigris étlapján szerepel, a gaur.

Veszélyeztetetettsége

A dél-kínai tigris manapság kihalt a vadonból, Kína az alfaj megmentése érdekében Afrikába szállít néhány egyedet, ahol a kölyköket vadászatra nevelik.

Bali tigris

A bali tigris (Panthera tigris balica) a tigris egyik alfaja.

Tudnivalók

A legkisebb testméretű alfaj. A nőstényének testtömege 65–80 kg, a hímé 90–100 kg. A hím hossza 230-240 cm, a nőstényé 190-200 cm. Ez az alfaj halt ki a legkorábban: 1940 körül. Az utolsó példányt 1937-ben látták.

Indokínai tigris

Az indokínai tigris (Panthera tigris corbetti) a tigris egyik alfaja.

Előfordulása

Az legnagyobb számban Thaiföldön és Laoszban él, de megtalálható Kambodzsában, Malajziában és Mianmar délkeleti, valamint Vietnam északnyugati részén.

Megjelenése

A hímek orruktól a farkukig 220 – 250 cm, a nőstények 200 - 220 cm hosszúak. A hímek súlya 150 -200 kg, míg a nőstényeké csak 100 - 130 kg. Ez az alfaj kisebb, sötétebb színű, és a csíkjai is keskenyebbek, mint a bengáli tigrisnek.

Életmódja

Vaddisznóra, őzre és marhára vadászik.

Létszáma

Számukat ma 1100 – 1800-ra becsülik.

Maláj tigris

A maláj tigris (Panthera tigris jacksoni) a tigris (Panthera tigris) egyik alfaja.

A közelmúltban egy amerikai kutatócsoport laboratóriumi vizsgálatok során kiderítette, hogy az indokínai tigris (Panthera tigris corbetti) és a maláj-félszigeten élő példányok között jelentős genetikai eltérés van, így a kutatók egy új alfajt állapítottak meg. Ezzel 6-ra emelkedett a még élő alfajok száma. (összesen 9 alfaj létezett, de ebből 3 már kihalt: bali, kaszpi, jávai.)

Tudományos neve

Tudományos nevét Peter Jackson híres állatvédőről kapta. A névadás egyébként nem volt zökkenőmentes. A maláj állatvédők ugyanis szerették volna, ha az új alfajt Panthera tigris malayensis-nek nevezik.

Jávai tigris

A jávai tigris (Panthera tigris altaica) a tigris egyik alfaja, amely 1980-as években pusztult ki.

Megjelenése

A jávai tigris a többi alfaj példányaihoz képest kis termetűnek volt mondható. A hím hossza általában a 2,45 métert érte el, tömege pedig 100-140 kg között alakult, míg a nőstény ennél általában kisebb, súlya pedig 75-120 kg körüli volt.

Elterjedése

Természetes élőhelye Indonézia, azon belül pedig Jáva szigetén volt, ahol a vadászata és élőhelyeinek pusztulása miatt fokozatosan csökkent a populációja. Már az 1950-es években nagyjából csak mindösszesen 25 példányt tartottak számon belőle, az utolsót pedig 1972-ben látták.

Szumátrai tigris

A szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae) a tigris egyik alfaja.

Megjelenése

A legkisebb a ma élő alfajok közül. Testhossza 2,15-2,55 méter, testtömege 75-140 kilogramm. Csíkjai keskenyebbek a többi tigrisénél.

Elterjedése

Az Indonéziához tartozó Szumátra szigetének esőerdeit lakója. Jelenleg a tigris legdélebbre élő alfaja. (A korábban nála délebbre előfordult alfajok, a jávai tigris és a bali tigris mára már kihaltak.)

Életmódja

Magányosan vadásznak, zsákmányuk főként a közepes termetű növényevők közül kerül ki, mint például az számbárszarvas, vaddisznó vagy banteng. Leginkább éjjel jár zsákmány után.

Szaporodása

A hím és nőstény csak a párzási időszakban találkozik egymással. A nőstény 103-105 napig tartó vemhesség után 2-6 kölyköt ellik. Kicsinyeit magányosan neveli fel.

Természetvédelmi helyzet

A tigriseket egykor leginkább bundájukért vadászták, számuk ezért fogyatkozott meg elsősorban. Nagy csapást mért rájuk a túlnépesedés, ami élőhelyének gyors elvesztését eredményezte. Szumátra szigetén jelenleg is igen intenzíven irtják az erdőket.

Újabban elsősorban egyes testrészeiért és csontvázáért pusztítják.

Míg az 1970-es években a szabadon élő állatok számát 1000 példány körülire tették, 1996-ban a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nagyjából 250 egyedre becsülte a szumátrai tigrisek számát. Jelenleg mindössze 400 példány él szabadon, míg a világ állatkertjeiben kb. 235. Természetvédelmi státusza: kihalástól közvetlenül veszélyeztetett

Bengáli tigris

A bengáli tigris vagy királytigris (Panthera tigris tigris vagy Panthera tigris bengalensis) a tigris egyik alfaja.

Elterjedése

India középső és keleti részén, Bangladesben, Nepálban, Bhutánban és Mianmarban őshonos. Korábban Pakisztánban is előfordult, de onnan mára kiirtották. Legnagyobb ma élő populációja az India és Banglades területén levő Sundarband mangroveerdőségben van, amely Földünk legnagyobb egybefüggő mangroveerdeje. Megóvása érdekében a vidék nemzeti parki státuszt kapott.

A tigris sosem volt őshonos az Indiához közel fekvő Srí Lanka szigetén. Ökológiai szerepét az ott élő Srí lankai leopárd (Panthera pardus kotiya) vette át.

Megjelenése

Teste valamivel hosszabb mint az oroszláné, nyújtottabb és hajlékonyabb. Egy kifejlett állat teste 2,3 – 2,6 méter hosszú (emellett farka 80 centiméter is lehet), súlya a 180 – 250 kilogrammot is eléri.

Szőrzetének alapszíne fénylő narancsvörös, hasa többnyire fehér. Viszonylag széles, fekete csíkjai a fejétől egészen a farka végéig megtalálhatóak.

A tigrisek közül kizárólag a bengáli tigrisnek fordulnak elő a természetben az eredeti színűtől eltérő színváltozatai. A manapság állatkertekben nagyon népszerű úgynevezett fehér tigrisek is egy szabadon befogott fehér színű hímtől származnak. Mindazonáltal nagyon ritkák a szabad természetben a teljesen fehér színű egyedek. Néha előfordul, hogy a bengáli tigris hasára jellemző fehér szín máshol a testen is megjelenik és ott nagyobb kiterjedésű fehér foltokat ad.

Az erdeti színtől eltérő színváltozatoknak a megjelenését és fenntartását az ember a fogságban tartott tigriseknél igen kedveli, így mára sikerült a "fehér tigris" mellett (amely fehér alapszínű fekete csíkokkal) egyéb színváltozatokat is kitenyészteni, úgymint a "hótigris" (teljesen fehér), "aranytigris" (normál vörös alapszínű, csíkjai azonban fekete helyett aranybarnák). Ezek az állatok többnyire hibridek , amelyben szibériai tigris vérvonal is megtalálható.

Érdekesség, hogy míg a többi macskafélénél igen gyakori a melanisztikus, fekete színvariáció megléte (pl. leopárd, jaguár, szervál), eddig nem tapasztaltak ilyet a tigrisnél

Életmódja

Ragadozó, kiszemelt zsákmányát általában a magas fűben, a legnagyobb csendben közelíti meg és annak hátára ugorva átharapja ütőereit. Többnyire nagyobb vagy közepes emlősöket zsákmányol Fő zsákmányállatai a következőek : nilgau antilop, gaur, számbárszarvas, mocsári szarvas, pettyes szarvas, vaddisznó. Olykor a vízibivalyt is elejti. Ritkábban kisebb állatokat is zsákmányol mint majmokat, nyulakat és vízimadarakat.

Mivel eléggé fáradékony, kitartó üldözésre alkalmatlan. Látása és hallása nagyon jó, de szaglása gyenge. A tigris magányosan vadászik főként éjszaka.A vadászterületét kellemetlen szagú vizeletével jelöli meg vagy letépi a fáknak a kérgét.A tigris áldozatának maradékát bozótba vonszolja és lefedi levelekkel hogy később is ehessen belőle.A bengáli tigris a rothadó húst is megeszi.

Szaporodása

Egyszerre rendszerint 2 – 3 utódot hoz világra.

Természetvédelmi helyzete

Teljes egyedszáma az alfajnak jelenleg nem ismert, csak becslésekre lehet hagyatkozni. Állományát 2004-ben 3200 és 4500 egyed közöttire becsülték. Ennek java része Indiában él, a becslések szerint az összes bengáli tigris mintegy 80%-a él az országban. 100 évvel ezelőtt csak Indiában mintegy 40.000 tigris fordult elő.

Jelentős megritkulásában több tényező játszott közre. Részint igen erősen vadászták, a tigris vadászat az indiai maharadzsák és az Indiában élő angolok kedvenc sportja volt. Ráadásul Indiában robbanásszerű népességnövekedés volt a 20.században, az pedig jelentős területeket vett el a tigrisektől.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ugyan a "veszélyeztetett" kategóriába sorolta az alfajt, mégis helyzete jobb, mint a többi alfajé.

A tigris India egyik jelképe így mindent megtesznek az országban megmaradt populáció védelme érdekében. Hasonlóan jó a kilátása a Nepál területén élő állatoknak. Bangladesben a Sundarband mangrove-vidéken él a bengál tigris legnagyobb populációja, de az ország egyéb területein a nagyszámú lakosság miatt nincs helye e ragadozónak.

A védett területeken kívül élő állatoknál az élőhely elvesztésének veszélye még mindig nagyon nagy. A bengáli tigris trófea célú vadászata jelentősen csökkent ugyan, de illegálisan még mindig létező veszélyforrás. A jelenlegi legnagyobb veszély azonban a főleg kínai megrendelésre történő vadászat, ugyanis a Távol-Keleten nagy becsben tartják a tigris belső szerveiből és csontjaiból készült gyógyhatásúnak vélt készítményeket.

Kaszpi tigris

A kaszpi tigrist (korábban, Panthera tigris virgata) a tigris egyik alfajának vélték, de a mitokondriális DNS vizsgálatok után, amit 2009-ben végeztek el, azonosnak tekintik a szibériai tigrissel.^[1]

A kaszpi tigris a szibériai tigris legnyugatibb állományát képezte. Az állatott meglehetett találni Iránban, Irakban, Afganisztánban, Törökországban, Mongóliában, Kazahsztánban, Kaukázusban, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban. A kaszpi tigris 1970-re már kipusztult, de egyesek azt állítják, hogy még láttak ilyen állatot.^[2]

Megjelenése

Mérete

A kaszpi tigris átlag mérete és súlya kisebb, mint a szibériai tigrisé. Turkesztánban a hím tigrisek hossza több mint 200 centiméter volt; közülük a leghosszabb körülbelül 270 centiméter lehetett. A nőstények mérete kisebb, általában 160-180 centiméter között van, súlyuk 85–140 kilogramm. A legnehezebb hím 240 kilogramm volt. A nőstény tigris általában véve jóval kisebb volt, mint a hím. A hímek leghosszabb koponyája 29,7-36,58 centiméter, míg a nőstényeké 19,57-25,55 centiméter volt. Habár a turkesztáni tigrisek nem érték el a szibériai tigrisek méreteit, beszámolások vannak hatalmas példányokról, amelyek ehhez az állományhoz tartoztak. 1954 január 10.-én, a Kopet-Dag-i Sumbarban lelőtt tigris koponyahossza 38,5 centiméter volt, ez jóval felülmúlja a többi kaszpi tigris koponyahosszát, sőt a legtöbb szibériai tigrisnél is hosszabb egy kicsit,^[3] bár Mandzsúriában voltak tigrisek, amelyeknek 40,6 centiméteres koponyahosszuk volt.^[4]

Bundája

Az állatok bundájának a színe helytől függően változó, de általába véve, a szibériai tigris bundájánál is világosabb. A csíkok szűkebbek, közelibbek egymáshoz és telítettebbek, mint a keleti állományoknál. A csíkok színe a barna és fahéj keverékének néztek ki. Tiszta fekete csak a fejen, nyakan, a hát közepén és a farok végén volt. A faroktői foltok kevésbbé láthatók, mint a keleti állományoknál. A nyári és téli bunda között szembetűnő volt a különbség, de nem olyan nagyon, mint a mai keletieknél (szibériai tigris). A téli bunda világosabb, a csíkok kissé elmosódnak. A nyári bunda sűrűsége és hossza hasonló volt a bengáli tigrisére, bár a csíkok szűkebbek, hosszabbak és egymáshoz közelebb helyezkedtek el, mint a trópusi rokonnál.^[3]

Genetikai vizsgálata

A legújabb genetikai vizsgálatok szerint a kaszpi tigris tovább él a szibériai tigrisben. Az Egyesült Királyságban, az Oxfordi Egyetemhez tartozó kutatók 20 kaszpi tigrisből gyűjtöttek szövetet; ezeket az eurázsiai múzeumokból szedték össze. Ezután a marylandi Frederick városban levő U.S. National Cancer Institute-hoz (NCI) tartozó fajgazdagságot tanulmányozó laboratórium, öt mitokondriális részt vizsgált át. A kaszpi tigris mitokondriális DNS-e csak egy genetikai kód betűjében vagyis egy nukleotidban mutat eltérést a szibériai tigris DNS-étől, míg a többi tigris alfajtól szemmel láthatóan különböző. Ez azt mutatja, hogy a kaszpi tigris és a szibériai tigris tulajdonképpen azonos. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a két állomány ugyanabból az északra vándorolt ősből származnak. Az „ős” Közép-Ázsiába, a Gansu-folyósóba (a Selyemút egy része) telepedett le. A tudósok szerint az 1900-as évek elején a két állomány még keveredhetett egymással, aztán a vadászok elkülönítették őket két csoportba. Így az északi tigrisek két állományra szakadtak: egyik lett a szibériai tigris, míg a másik a kaszpi tigris. Mivel csak a múlt században váltak szét, nem alakultak át külön-külön alfajokká.^[1]

Életmódja

Élőhelye

A Transzkaukázus délkeleti részén a kaszpi tigris Talysh-síkság erdős vidékeit uralta, itt találhatók folyók, nádasok és lagúnák. Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban a tigris a folyók és tavak medencéit kedvelte, ahol sűrű nádasok, sásosok vagy lombhullató erdők (nyárfa, ezüstfa, fűzfa) vannak. Az állatot néha a magas hegyekben is megtalálták, nyáron, Kazahsztánban és Kirgizsztánban a hóhatárig is felhúzódott. Kirgizsztánban, Trans-Ili-ban és Dzhunarsk Alatau-ban tigrisekre vadásztak borókásokban és jegenyefenyvesekben is, 2500-3000 méter magasságban a tengerszint fölött. A kaszpi tigris ott élt jól, ahol bőven voltak vaddisznók és afgán-gímszarvasok (a gímszarvas egyik alfaja), nagy, természetes itatóhelyek, sűrű cserjések és alacsony hótakarók.^[3]

Tápláléka

A Transzkaukázus délkeleti részén az állat főleg vaddisznókra vadászott, de néha őzeket és gímszarvasokat is elejtett, télen még kutyákat és szarvasmarhákat is zsákmányolt. Az Irán területén élő tigriseknek is ez volt az étrendjük, csakhogy ők kiegészítették gazellákkal. Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Kazahsztánban a vaddisznó és az afgán-gímszarvas volt a fő fogás. Az Alsó-Amu-Darya folyó mentén a tigrisek néha sakálokat, mocsári macskákat és sáskákat is fogtak. Kazahsztánban az Aral-tó körül és Zhana-Darya-ban a vaddisznók mellett, a kaszpi tigris szajgákra, golyvás gazellákra, vadlovakra, ázsiai vadszamarakra és muflonokra is vadászott. Tádzsikisztánban, Kazahsztánban és Közép-Ázsia más részein a tigris gyakran kutyákra és lovakra, ritkábban tevékre is rátámadott. A Bajkál-tó környékén a kaszpi tigris táplálékát a vaddisznók, az őzek, az iszubraszarvasok (az amerikai vapiti egyik kelet-ázsiai alfaja), jávorszarvasok és háziállatok képezték. Mint a szibériai tigris, a kaszpi tigris is ritkán vált emberevővé, eltérően a bengáli tigristől, amely gyakrabban vadászik reánk.^[3]

Képek

További képek a Galériákban!

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat