Acsa
Nádi acsa [Aeshna mixta]
Migrant Hawker
Nagytestű szitakötőink szép képviselője a nádi acsa. Ez a nőstény, a hímek mintázata kékes színű.
A nádi acsa (Aeshna mixta) a rovarok (Insecta) osztályába a szitakötők (Odonata) rendjébe és a karcsú acsák (Aeshnidae) családjába tartozó faj.
Holomediterrán, Közép- és Dél-Európában nagy területen elterjedt faj. Magyarországon mindenfelé előfordul. A Mecsekben pl. a Herman Ottó-tóban gyakori, de egyes években mindenhol jelen van a hegység peremvidékének nagyobb halastavaiban, horgászvizeiben is. Nem ritkán, szinte hihetetlen tömegben jelennek meg a Mecsek völgyeiben. Rendszerint egészen alacsonyan röpködnek az utak fölött, ilyenkor akár százával esnek áldozatul a járműveknek. 2005 és 2006 nyarának első felében különösen nagy számban, ezrével rajzott a nádi acsa a Vár-völgyben, a Völgyi-réteken, a Váraljai-völgyben, az Egregyi-völgyben a Takanyóban, de pl. a Remete-réten is.
Testhossza meghaladhatja a 6 centimétert.
Kitűnően repülő, látványos rovarok.
Lárvája többnyire náddal és gyékénnyel legalább részben borított, hínárvegetációban gazdag, nagyobb állóvizekben fejlődik.
Imágója vándorlásra hajlamos, táplálékra vadászó egyedei csoportosan, nagy területeket bejárnak.
A fatörzsvadász acsa (Aeshna juncea) a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a szitakötők (Odonata) rendjébe és a karcsú acsák (Aeshnidae) családjába tartozó faj.
Európa középső részétől a legészakibb területekig hatol fel, elterjedésének déli szegélyén csak a hegyvidékeken él. Magyarországon ismereteink szerint nem tenyészik, de imágója előfordult már.
Tipikus tőzegmoha-lápi faj, savanyú, tőzeges vizekben fejlődik.
Sebes acsa
A sebes acsa (Aeshna cyanea) az egyenlőtlen szárnyú (avagy nagy) szitakötők egy meglehetősen gyakori faja.
Holomediterrán faj, amely Európában Skandinávia északi és a Balkán déli részei kivételével mindenhol előfordul, és elterjedési területe szünet nélkül húzódik át Ázsiába. A Kárpát-medencében inkább a dombvidékeken és középhegységein erdeiben lelhető fel. Gyakorta ugyanezeken az élőhelyeken találkozhatunk a zöld rablóval (Lestes viridis) és alkalmanként a vörös légivadásszal (Pyrrhosoma nymphula).
A sebes acsa 6,5-8 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 10-11 centiméter. Ez a rendkívül szép szitakötő tudományos nevét a fejen, az előháton és a potrohon látható világító kék és zöld színeknek köszönheti. Homloka felső részén T alakú fekete folt van. A szemek hosszú vonalon érintkeznek egymással. A mozdulatlan állatokat tarka, élénk színük ellenére alig lehet felfedezni. Tekintélyes nagyságuk és erőteljes testfelépítésük arra vall, hogy kiváló repülők, ezért lakóhelyük vizeitől nagyobb távolságokban is megfigyelhetjük őket. Sőt, akár városok belsejében is ott suhannak forró nyári napokon a robogó gépkocsik körül.
Leginkább az erdei tavacskákat, a beárnyékolt vizű árkokat, az erdei patakok lelassuló szakaszait, az évelő kisvizeket kedveli. Lárvája többnyire két évig fejlődik. A nyár közepétől szeptemberig folyamatosan kel ki, egy-egy kései példánnyal még november elején (az első komolyabb fagyokig) is találkozhatunk, ha az időjárás megfelelő. A hímek a szűkös szaporodási helyek időosztásos elfoglalásával hívták fel magukra a kutatók figyelmét. A nőstények tojásaikat a vízpart mohapárnáiba, nedves talajra helyezik. Másodlagos nemi jellegei kevéssé feltűnőek.
Alapvető magatartása az állandó járőrözés. Ezek a „repülő” szitakötők állandóan mozognak, és a területet egymást kölcsönösen elkerülve aszerint osztják fel, hogy milyen sűrűn élnek az adott helyen. A megosztandó „forrás” a párzáshoz jutás valószínűsége. Ha nagyon sokan vannak nagyon kis helyen, azt nemcsak térben, de időben is megosztják, ha viszont kicsi a konkurencia, aktívan keresik a nőstényeket. Ez a stratégia valamennyi hazai faj közül a sebes acsánál a legkifinomultabb.
Képek